Jean-Baptiste (Luxhey)

Korábbi megszokott élete romokban hevert, előkelő származása miatt azonban jártas volt a kardforgatásban, lovaglásban, vadászatban és a szópárbajokban is. Egy szál garas nélkül indult neki a nagyvilágba, de a származását mindig kihangsúlyozta, akárhová került is. Sőt, rájött, hogy jobb helyeken bizalommal fordultak iránta, sőt tanácsot is kértek tőle. Ezt kihasználva próbálta évekig visszaszerezni a földjeit, azonban sikertelenül.

Mikor meghallotta, hogy az Idegen Légió földosztást is ígért az obsitosoknak, gondolt egyet, és csatlakozott hozzájuk. Hamar rájött, hogy a háborúhoz ő túl gyáva, és legszívesebben nyúlszívűen csak egy kocsmában mulatná az időt, miközben a többi katona egymást lemészárolja. Kitalálta, hogy toborzásból szerez magának hírnevet, hiszen akkor nem kell harcolnia. Megvolt a magához való esze, hogy kibújjon, vagy rásózza a kiosztott feladatokat másra, de ha mégis kénytelen volt csatában részt vennie, szívesen használta a társait élő pajzsként. Ezen hozzáállása nem kevés ellenszenvet váltott ki a regimentjében, és a fennhéjázó, és erősen fajgyűlölő modora sem segített ezen.

Prenslikben állomásozott éppen, amikor is egy alkahol és ópiát gőzös este alkalmával a katonatársai eladták rabszolgának, megtorolva a korábbi sérelmeiket rajta.

Jean-Baptiste élete itt könnyűszerrel véget is érhetett volna, ám az ifjú nemes ennél furmányosabb volt. Egy kedvező alkalommal elszökött a fogvatartóitól és bújkálni kezdett. Ekkor akadt össze először Boliquediával.

Egy nap kedvező alkalom adódott számára, és az összes társát elárulva megvette a szabadságát.

Megismerkedett pár emberrel, ám nem igazán szerzett barátokat, ami nem csoda. Egy harcias félelf hölgy még csúnyán meg is fenyegette a bálon. Az egyetlennek, akit sikerült „felbérelnie”, Albertnek hála sikerült visszafoglalni a kastélyát, amiért súlyos tartozásba verte magát.

A kastélyában találkozott néhány meglepő dologgal. És szert tett a világ legjobb szolgájára, Nymre. A kastélyában rengeteg furcsa dolog történt vele, nem egy meglepetés kellemetlen volt számára. Ilyen volt Boliquedia felbukkanása. Egyik esemény követte a másikat, és Nym közbenjárása nélkül a nemesből nem sok maradt volna. Végül Bol és JB megállapodtak, bár titokban mindegyikük a másik átvágásán dolgozott azon nyomban. Az alkujuk része volt, hogy a démonnő megkapja a laborban lévő könyveket, cserébe halhatatlanná teszi a nemest. Hogy szemmel tartsák egymást, közös vállalkozásba kezdtek, így alakult meg a Kéjmosoly.

Komercistóba azért tért vissza a nagyorrú nemes, mert unatkozott. Nem bírta elviselni a szomszédjait, Alexandre folyamatos razziáit, és bosszantotta, hogy minden rangján aluli nemesi család rá akarta sózni az eladósorba került lányát. Hogy javítson a hírnevén, úgy gondolta, külföldön szerez támogatókat. Természetesen hozta Nymet is.

Jelentős kalandba nem keveredett, letudta egy régi tartozását, és bálozott egy jót. Közben sikeresen szinte az összes jelentős alvilági egyénnel nézeteltérése támadt, csak hogy könnyebb legyen neki. Egy aukción szerzett egy meglehetősen hasznos szolgát, bár nem szándékosan. A pók alakváltó lányt utána nem piszkálta, azzal a feltétellel, hogy hogyha szüksége lesz rá, akkor segítenie kell.

Bokros teendői közepette befejezte a tisztogatást is a rokonsága körében, nehogy valakinek akárcsak átsuhanjon a fején a gondolat, hogy igényt tartson az ő földjeire.

Úgy tűnt minden jól alakul számára, ám a sors különös fintorának hála, Boliquedia okozta a halálát. A nagyorrú uraság lelke olyan romlott volt, hogy egy kis segítséggel inkább démonként hasznosították újra. A szolgája, Nym, teljesen összetört a nemes halálakor. Talán bele is pusztult volna, ha a kis tollas pajtija, Dagmar nem árulja el neki, hogy van rá mód, hogy JB ismét a felszínen legyen. Ekkor az elf fiú fogta magát, és felkereste Saniát, a szolgát akit a nemes egy aukción szerzett, hogy egy óriási szívességet kérjen tőle, amit senki mástól nem mert. Nym egy rejtélyes pappal érkezett, arany szemekkel. Hosszasan kérlelte, könyörgött neki, hogy segítsen neki, míg végül a lány megszánta, és a különös idegen segítségével a felszínre hívták a nemest. Sania csak annyit kötött ki, hogy rendesen kell bánnia a szolgáival, főként Nymmel, továbbá őt sem ugráltathatja semmiért sem, és hagyja, hogy azt csináljon amit akar. Ilyen szempontból JB elég olcsón megúszta a szerződés kötését (bár szó se róla, több órás eszmecsere volt ezt ratifikálni).

Csak egy-két hónapig volt távol, és bár Bol nem volt olyan hülye, hogy bevallja, hogy véletlenül eltett láb alól egy gazdag nemest, az arisztokrácia mégis gyanítani kezdte, hogy a Joyaux-Fleuryssant birtok uraság nélkül maradt. Pletykák keltek szárnyra, és ármánykodások indultak a legendás vagyon megszerzéséért.

JB visszatérte után részleges emlékezet kiesésben szenvedett. Emlékezett a fiatal korára, neveltetésére, szokásaira, viszont azokra kevésbé akikkel valaha is találkozott. Természetesen volt, hogy ha nekiállt valakivel beszélgetni, beugrott neki, hogy kicsoda, és hogy honnan ismeri, de sok eset volt, hogy nem. Friss képességének hála, hogy képes érzékelni az aurájukat, ki tudta találni a viszonyukat. Nym a legfőbb segítője, igyekezett minden tudással ellátni a kapcsolatairól, legalábbis amiről tudomása volt, mégis nem egy kellemetlen, vagy éppen vicces szituációba került emiatt.

Ismét Komercistóba utazott, hogy tesztelje a saját határait. Korai megidézésének hála nem volt képes rendesen uralni a démoni erejét, és egyáltalán nem szokta még meg ezt az új helyzetet. Ha előjött a bármelyik újkeletű képessége, az leginkább ösztönös és nem szándékos volt. De a modora megmaradt. Mivel a démonná változtatása gyorsan végbement, a teste is majdnem ugyanolyan maradt, egyedül a szeme változott aranyszínűvé. A Poklokbeli élményei hatására, mintegy elterelésként újra vívni kezdett, és igen hamar formába lendült.

Boliquedia nagy megrökönyödésére Jean-Baptiste ismét belépett az életébe, és újfent megegyeztek abban, hogy nem bíznak egymásban, de egyfajta dacszövetséget kötnek. Ha az egyikük bajba kerül, a másikuk kihúzza a csávából, vagy azt kockáztatják, hogy mindent kitalálnak a másikról. A gondok természetesen megtalálták őket kalandok formájában, még Neoméniába is tettek egy kirándulást Danuta és Pegasus társaságában. Felért egy terápiás kezeléssel számukra, amiken ott mentek keresztül.

Talán a legfontosabb mégis az volt, hogy megismerkedett Lisbeth Nevermore-ral. Egészen megerőltette magát a közelében, és még majdnem egy diplomácia küldetésen is részt vettek együtt.

Ezen felül nem nagyon tudni mi történt vele ezekben az években.

Főleg külföldön töltötte az idejét, amíg gyanús körülmények miatt kénytelen nem volt visszasietni. Ami még különösebb, hogy Boliquediával együtt érkeztek vissza, és a viszonyuk még furcsábbá vált. A nemes kifejezetten ingerlékeny lett, és még harapósabb. Úgy tűnt hosszú távra tervezett berendezkedni Komercistóban, ami különösnek hathatott, mert sosem habozott kifejteni, mennyire primitívnek és barbárnak tartja a várost és az országot is.

Az egyik Sárkányfüstös kártyaparti közben egy másik nemes kihívta egy fogadásra, és úgy felsrófolta a tétet, hogy végül Nym tulajdonjoga lett az. Természetesen a nagyorrú nemes nem akarta elveszíteni a szolgáját, így mindent bevetett, hogy ezt megakadályozza. Végül a fiú nála maradt, mindenki nagy megelégedésére.

A Kéjmosoly soha nem látott bővülésbe kezdett. Az új alkalmazottak közül Ephivel határozottan összerúgta a port (már megint egy vöröshajú félelf nővel). Ezen felül új szövetségeket kötött, és még inkább próbálta megszilárdítani a pozícióját. Még több időt töltött az elit körében, és még több üzletet ütött nyélbe, mint korábban.

De minden jónak vége szakad, és egy árulásnak köszönhetően Bolra rászállt a Fénylő Szív Rendje, olyannyira, hogy el is kapták. Csak a Soloviev család jóságának köszönhette, hogy megmenekült, de a fogsága után mintha megváltozott volna. Az eset nemcsak a démonnőre volt hatással, hanem a nemesre is, aki mintha külön utakon kezdett volna el járni.

A nemes még keresi a megoldást, hogy moshatná tisztára a nevét Palamais-ben.

Hogy mit tartogat még a jövő, azt senki sem tudja, de hogy Jean-Baptiste sok kalandba fog keveredni, az biztos. Akár akarja, akár nem, és általában csak arra vágyik, hogy békén hagyják.

És ki tudja, talán az lesz számára a vég, ha ismét találkozik a Halállal, vagy pusztán az az ő boldog befejezése, ha hazakerül Palamais-be.