Orion Cross -1 kötet-

Egyre többet voltam a kocsi közelében. Észrevettem mikor mentem valahová a kocsival, akkor egyszersem voltam rosszul, mi több, élveztem a társaságát. Naponta meglátogattam a kocsit a garázsban, egyre többször éreztem, mintha akarna mondana valamit. Teljesen megbíztam a kocsiban.

Egyszer egy éjszakán, a csillagos égbe kimentem a friss levegőre, a finom szellő gyengéden fújta a hajamat. A madarak már rég aludtak, mindenhol csend és nyugalom honolt.

Beléptem a garázsba, hogy jó éjszakát kívánjak a kocsinak. Egyszer csak arra lettem figyelmes, amikor felkapcsoltam a villanyt, hogy egy nagy robot állt előttem. Megijedt, én pedig meglepődtem. Egy pillanatig csöndben voltunk mind ketten.

Én: -Hűűűű.. -Azta..

Tátva maradt a szám majd csillogós szemekkel és nagy mosolygós szájjal néztem őt. Utána megszólalt.

Mazda: -Szia. -Tudom, hogy eléggé szokatlan, de látom, hogy nem ijedtél meg tőlem. -Ez már jó hír.

Közelebb mentem pár lépésnyire.

Én: -Ezt el se hiszem.. -Akkor te tényleg az vagy akire gondoltam!

Mazda kinyújtotta a tenyerét felém, én pedig megfogtam és még közelebb mentem hozzá. Gyengéden megfogtam a kezemet, mintha csak egy porcelán baba lennék.

Mazda: -Nevem Mazda, Űrdongónak az ikertestvére vagyok. -Egy Cybertron nevezetű bolygóról jöttem ide, hogy teljesítsem azt amiért megszülettem. -Hogy megvédjelek téged. -Én vagyok a védelmeződ.

Egy mosollyal fogadott, ahogy én is őt. Közelebb húzott.

Én: -Nem mondom el senkinek, ez az én kis titkom marad.

Elköszöntem tőle és egy hatalmas mosollyal és örömkönnyekkel mentem el aludni. Másnapra mikor mindenki nem volt otthon, kimentem beszélgetni vele. Elmesélt mindent, hogy én ki is vagyok valójában, illetve a transzformátorok történetét, eredetét.

Én: -Szóval miért kell engem megvédeni?

Mazda: -Igazából ezt senki sem tudja, hogy ki vagy valójában. -Senki sem tudja, hogy létezel. -Az egész transzformátor közösség előtt csak pár bot tudja, hogy létezel. -Azok vagy meghaltak, vagy már öreg harcosok.

Én: -Értem. -De valójában ki vagyok?

Mazda: -Meséltél az álmaidról, hogy milyen képességeket tapasztaltál magadon. -Nem véletlen az egész. -Tulajdonképpen szokott születni egy bónusz szereplő, akárhol. -A fővezérek nem tudták, hogy te most milyen oldalon fogsz állni. -A jó vagy a rossz oldalon. -És ezért száműztek téged.

Én: -Szóval én is egy TF vagyok?

Mazda: -Igen, az egyik legerősebb. -mosolygott.

Én: -És elvileg bármit megtehetek...

Mazda: -Így van. -A kezed nincs megkötve. -Legalábbis a transzformátoroknál, de embereknél meg van. -Mert te is ember vagy. -Nagyobb részben.

Én: -Össze vagyok zavarodva..

Mazda: -Meghiszem. -Én is az lennék a te helyedben.

Én: -És mesélsz magadról is?

Mazda: -Persze. -Valójában nem akartam eljönni erre a bolygóra.

Én: -Miért nem?

Mazda: -Régebben önfejű voltam. -Úgy gondoltam, hogy én Cybertronon fogok felnőni, harcolni és meghalni, mint minden egyszerű transzformátor. -De a nyakamba varrtak egy olyan feladatot, amit elméletileg csak én tudnék megcsinálni. -Dühös voltam mindenkire. -Még rád is.

Egy pillanatra furán néztem Mazdára.

Én: -Miért?

Mazda: -Mert elszakítottak a családomtól, a barátaimtól és az ismerőseimtől meg persze az otthonomtól. -Azt hittem, hogy elkényeztetett embergyerekre kell vigyáznom. -De tévedtem.

Én: -Sajnálom..

Mazda: -És nem hittem volna, hogy még van valaki, akinek hasonló gondjai lennének, mint nekem. -De megismertelek téged. -És az előre meghatározott véleményen szerencsére nem bizonyosultak be.

Rám mosolygott Mazda én meg ő rá. Éreztük, hogy ez egy hosszú barátság kezdete lesz.